„1995-ben nagymamám testvérétől egy plüsscicát kaptam ajándékba” – olvasható a Reddit.com egyik képaláírásán, ami így folytatódik.
Köztudott, hogy az apukák másként játszanak a gyerekekkel, mint az anyukák.
Biztos észrevettétek, hogy a gyerekekre és a részegekre valamiért jobban vigyáznak ott fentről.
Gyerekkorunkban egy nyári szünet végtelenül hosszúnak tűnt, felnőttként viszont csak egy pillanat júniustól szeptemberig.
A fekete és a fehér kisfiú elcseréli a számára fontos játékot. Hogy kijárt jobban, azt nehéz eldönteni. Valószínűleg mindenketten sokat nyertek az ügyleten.
Mert mindannyian ilyent szerettünk volna.
Apuka kölcsönkéri lányától a gördeszkát, és megmutatja, hogy hogyan kell ezt csinálni.
Remélhetőleg anya nem látja.
Milyen megható, micsoda boldogság, amikor a saját gyermekünk fontosnak érzi, hogy gondoskodjon rólunk.
Nézni is félelmetes, ahogy a kislány egyedül kiszáll a metrószerelvényből, miközben az édesanya fizikailag és gondolatilag is messze jár.