Két napig dolgoztam rajta, elfáradtam, mint egy ló, de a végén egész pöpecre sikeredett.
„Nem olyan nagy dolog, mint amilyennek tűnik. Nem is drága, és szerintem házilag is meg lehet csinálni.” Ezt mondta az energetikus-mérnök, miután azt javasolta, hogy ne álmennyezetet tegyünk szobák tetejére, hanem a padlást terítsem le üveggyapottal. Egyszerűbb, költséghatékonyabb.
Az üveggyapot ingatlanunk energetikai átalakításának az egyik eleme volt. Egy 80 négyzetméteres, 120 éves sorházban lakunk, és már egy évtizeddel ezelőtt beszéltünk arról, hogy jó lenne kicserélni az ablakokat és valamit kezdeni a gázkonvektoros fűtéssel, de mindig sikerült lebeszélni magunkat róla.
Aztán amikor a gázárak kilőttek, nem halogathattuk tovább a munkákat.
Az ablakokat és a fűtést asztalosok, illetve gázszerelők csinálták, de a szigetelést, felbuzdulva az energetikus biztatását, bevállaltam.
Ilyen lett a végeredmény
És nem bántam meg, tényleg nem annyira ördöngös, de leírom, hátha lehet belőle tanulni.
Első körben gondosan lemértem a padlást, kiugrókat és beugrókat, a terület kijött 93 négyzetméterre.
Az energetikus azt mondta, 30 centiméter vastagon célszerű az üveggyapotot Magyarországon lerakni, így a 15 centiméteres URSA DF-ből (kicsivel olcsóbb, mint a Knauf, és állítólag pont ugyanaz) megrendeltem 200 négyzetmétert. Bruttó 399 ezer forint volt + 18 400 ezer a kiszállítás. (Most már valamivel drágább.)
Nemsokára meg is érkezett a kamion, és az udvarra begörgettük a 32 tekercsből álló szállítmányt. Így nézett ki.
Még előtte alaposan kitakarítottam a padlást, ez volt egyik legkellemetlenebb művelet, tárgyakat elrakosgatni, összesöpörni a port, miegymás.
Ezek után felhordtam a tekercsek felét a padlásra. Egy tekersz nem különösebben nem nehéz (kb. 13 kb.), de egyesével kellett felvinnem a padlásra, így volt pár forduló a szűk lépcsőkön.
No, és innen kezdődött maga a lényeg.
Kiderült, hogy a tekercsekről levágva a műanyag csomagolást, „önterülővé válnak”, azaz szépen kicsavarodnak. Utána persze még lehet húzogatni, igazgatni őket.
Már az első réteg (15 centiméter) nagyon látványos volt.
A kereskedő cégnél azt mondták a telefonba, fűrésszel tudom majd vágni őket, de nekem sokkal jobban bejött a szike. Ezzel gyorsan én pontosan a helyére tudtam szabni az üveggyapotot, betömni a darabokat sarkokba, kémény mellé, a gerendák alá szabni a megfelelő méretet stb. Két fél nap alatt végeztem a két (2×15 centiméter) réteggel.
A vártnál kicsit macerásabb volt a második réteg, amelyet „kötésben”, azaz merőlegesen kell ráteríteni az elsőre. De nem ez volt kihívás, hanem mindezt úgy tenni, hogy ne tapossam le az első réteget.
A “taposók”
A forgalmazó azt mondta, hogy nyugodtan rá lehet menni, visszanyeri alakját, de ez nem teljesen igaz, ha simán ráléptem, elég csúnyácskán összenyomódott a gyapot. Így deszkákat, régi szekrényajtókat tettem a lában alá, ami működött is rendesen, csak éppen elég rendesen lelassította a munkát.
De valóban úgy volt, ahogy a mérnök mondta, valóban meg lehet házilag is csinálni, akár egy embernek is, segítség nélkül.
A fűtési idény végére lett kész. Csodát nem tőle várni, de érezhetően működik, és nem csak télen. A nyári hőségben sem hátrány, ha a lakótértől távol tartjuk a padlás hőségét.
Szólj hozzá!