Köszönjük szépen, mi itt remekül elvagyunk a magunk teremtette kis periférikus univerzumunkban, és észre sem vesszük, ha máshol izgalmas dolgok történnek. És most nem feltétlenük a politikára gondolunk.
Itt van például az építészet, ami sokak számára mostohagyerek, a művészetet kedvelők számára túl gyakorlatias, aki pedig szeret két lábon a földön járni, azokat maga a beton érdekli, és nem a beton esztétikája.
Pedig ugyanezen megközelítésből roppan izgalmas lehet, ahogy az építész összehozza a leghétköznapibb emberi funkciókat a leglégiesebb vizualitással.
Itt van például Michael Webb megjelenés előbb álló könyve, a Building Community: New Apartment Architecture (Építő társadalom: Új lakások építészete), melyet az Economist-csoporthoz tartozó 1843 Magazine ismertet.
Michael Webb nagy lakásrajongó, szerinte a lakások – a házakkal ellentétben – helytakarékosak, és jelentősen mérsékelik az elővárosi ingázásból adódó környezetterhelést.
Csak hát a legtöbb városi lakótömböt – mondja az építész, és valószínűleg igaza van – borzasztóra építik meg a profhajhász beruházók, nyomasztó zárt terekkel, kevés fénnyel, levegővel, és még kevesebb képzelőerővel.
Webb a könyvében 30 követendő példát ismertet, melyek közül ötöt bemutat az 1843 Magazine is.
CityLife, Milánó
A CityLife valójában egy egy négyzetkilométernyi, kerítéssel és kapukkal körülvett lakópark Milánóban, ennek a része a Zaha Hadid által tervezett épületcsoport, amelynek dizájnja és anyaghasználata a luxus jachtokat idézi.
The Interlace, Szingapúr
Ole Scheeren építész megcsömörlött a sok ázsiai felhőkarcolóktól, így amikor azt mondták neki, hogy kap 20 hektárt, és azt tervez rá, amit akar, akkor alaposan elengedte a fantáziáját. Az épületcsoport olyan, mintha óriások Jengáztak volna, illetve mintha valaki Photoshoppal álmodott volna. Pedig ez nagyon is valódi, olyannyira, hogy az apartmanok 90 százalékát már lakják. Ez viszonylag ritka Ázsiában, ahol az ingatlanok jelentős része üresen áll, merthogy a tulajdonosok befektetési céllal veszik őket. A tömbökhöz egyébként nem csak jelentős zöldterület, de egy komplett uszoda is tartozik.
25 Verde, Torinó
Középosztálybeli családok népesítik be ennek a torinói tömbnek a 63 lakását. A hangsúly itt a fákon van, amelyet a lakók és a kertészek gondoznak. Az élő fa építészeti felhasználása mostanában igen divatos, ami nem csoda: szűrik a zajt és a port, és az árnyékon kívül magánszférát is biztosítanak.
Sugar Hill, New York
Ellentétben a korábbi példákkal, ennél a harlemi tömbnél erős szempont volt a gazdaságosság, mivelhogy a hírhedt városrész szegényeinek, sőt részben hajléktalanjainak készült. David Adjaye építész azonban így is kihozott belőle valami érdekeset. A 124 lakáshoz gyermekfoglalkoztató és művészeti műhelyek is tartoznak.
V_Itaim, Sao Paulo
A lakásoktól idegenkedők legfőbb érve, hogy nem lehet magánéletet élni, többek között azért, mert a szomszédos tömbökből beláthatnak az ablakokon, melyek egyre nagyobbak lesznek. Ezen segít a Sao Paolo-i tervezők kreatív és esztétikus húzása. Az ablakok előtt fából készült mozgatható és hajtogatható spalettaszerűségek kerültek, melyek nemcsak a kíváncsi tekinteteknek, de az utcazajnak és a napsugaraknak is akadályt jelentenek. Mindezzel együtt még az az előnyük is megvan, hogy az épület mindig másként néz ki.
Szólj hozzá!